AUGUSZTUS 27

Ezekkel a fogakkal csak a gond van.... Múlt héten 4 napig nem ettem, mert annyira fájt a két rágó fogam kibújása miatt mindenem, még a szemöldököm is. Aztán nagy nehezen elmúlt, a dagadt arcom kisimult, erre tegnap este megint lázas lettem, de legalább a fogam nem fáj. Nem egy jó konstrukció ez a fog dolog. Folyton vigyázni kell rá, mosni, öblögetni, Apának, Anyának még külön zuhanyzója, éles kis piszkálói és vékony madzagja is van mindehhez, és mégis. orvoshoz kell menni vele, ahol furcsa szagban, ijesztő hangok mellett belenéznek az ember szájába....aztán meg a vége ugyanaz, mint Dédinek, mosolyog a mosdó szélén egy pohárban. Nem értem.
Anya már akkora, mint egy víziló, és még mindig dolgozik, ma már elegem is lett belőle, hogy nem játszik velem: bezártam magamra meg Fügére a szoba ajtót, s közöltem: " Na, ez nem jön, csak dolgozik". Pár hete még azt mondta, augusztus 20, most már szeptember 5- öt emleget, akkor talán abbahagyja és összeszedi Ábel cuccait, mert ez a szerencsétlen ha megérkezik, nem lesz egy rongy, amit ráadjanak, vagy egy cumi, amit a szájába dugjanak. Ezt is nekem kell intézi, úgy látom....

A fotók: múlt hétvége a sástói kaland parkban, itthon a vödörben és a videón: Anya csiklandoz.... hiába kérem, hogy "haggyá má!"

augusztus 16.

Tegnap este megtanítottak bukfencezni. Nem, nem, nem kell megijedni, nem valamilyen baleset következménye volt a bukfenc, hanem Anya ötlete alapján a nagyágyban Apa, Etuska meg én bukfenceztünk. Annyira jó móka volt, hogy gyakorlatilag 70 percen keresztül mást sem csináltam, mint bukfenceztem, illetve a pihenő időben Etuskát (plüss medve)tanítottam, hogyan hajtsa be a fejét, hová tegye a térdét, hogy ne rúgja szájba magát.
Nyomom a Csanát, mert Anya megint sokat ül a számítógépe előtt, azt mondja, már csak két hét, de aztán meg hamar itt lesz már Ábel, szóval  nem tudom, mit gondol ez a nő... Ő tudja.
Az akaratosságom, meg a visszatérő hisztik nem szűnnek, nem értem, miért baj az, ha nem akarok fürödni este. A lábamon az a kis homok, meg a körmeim alatt az a csöpp kosz, arcomon a napi menü maradéka nem elférne másnapig? Az örökös szekatúra...

A fotón: esti szieszta Macival (nincs neve) és Etuskával (fehér maci) az Angelina pléd alatt

augusztus 11.

"Papa, nem tudsz énekelni, mert szőrös vagy?" "Ábelnek fújjuk ki orrát, ne sírjon már!" (megjegyzés: Ábel még nem született meg...)"Jaj, Füge nagyon szép vagy sapkában!" (megjegyzés: Füge egy kutya...)
Az elképzeléseim, gondolataim a világról egyre nagyobb mennyiségben osztom meg a szavak segítségével, Anyáék sokat nevetnek rajtam, különösen ilyenkor: "Elfújta szél a stormot" -értsd: elfújta a szél a vihart.

Semmi különleges nem történt, hétköznapok: csana, itthon anyával, játszótér, rajzolás, motor, mesekönyvek, stb. Minden nap valami kicsi program, fagyizás, délutáni strand Nagyiékkal, séta Kingával, jól telnek a napok, előre félek a hosszú, sötét téltől, mert ennyi féle mulatságot akkor hogyan realizálunk majd?
Mindegy, Anya majd megoldja....
A pelenkával egész jól állunk, ma például már a délutáni alvásnál sem volt rajtam. Persze azért nem vagyok 100% -ban megbízható, mert tegnap például Kingánál egész nagy adag kakából kellett kimosni a pelenkamentes fenekem. Nem értem, miért nem volt proud Anya.
A fotón: interaktív TV.... Visztenvelt Lilla módra

augusztus 4.

Tihanyban nyaraltan az elmúlt napokban, ezért nem jelentkeztem. A Balaton nagyon klassz, Anya és Apa is csodálkozott, hogy ennyire szép, és igényesen kiépült. Persze az őskorban, még a szocializmusban, amikor ők ott nyaraltak utoljára, biztosan nem volt yacht klub, meg étterem minden sarkon. Élveztem a kikapcsolódást, ami nekik ugyanolyan strapás volt, mind minden más nap, hiszen én öt percenként mást eszeltem ki, és délutánonként sem nagyon pihentem, nehogy lemaradjak valamiről, ezért gyakorlatilag minden nap egy- egy erőltetett menet volt nekik (32 fok, én sokszor ölben, Anya Ábellel a hasában), persze azért élvezték ők is.
Hazaérve nem kérdeztem, mehetek-e Nagyiékhoz aludni, ahogy lejöttek köszönni nekem, szedtem a sátorfámat és otthagytam Anyáékat, elég volt már ennyi együttlét....

Előző héten Palkóéknál is vicces volt, Lucike ugyan folyamatosan rendszabályozott, egyszer- kétszer meg is kapta a kezem, nem értem, miért zavarja, ha az arca előtt ugrálva ordítok...Voltam állatkertben (megjegyzem, hogy a nyíregyházi állatkert színvonalasabb, szebb, mint bármelyik másik, amit eddig láttam, vagy amiről meséltek nekem...), borkóstolón, medencéztünk Apával, sétáltunk és főleg családi életet éltünk Rékával meg Palkóval, akikkel sajnos ritkán találkozunk.A fotók: Egy strucc az állatkertből, Anyukám mondta étteremben Encsen, fent medencében Apával.

A képeken: olvasás, első lépéseim a Balatonban, a szállásunk teraszáról, Anya és Ábel (különlegessége a képnek, hogy én készítettem!), Tihany,

A kommunikációm határtalanul sokat fejlődött, gyakorlatilag 4-5 szavas mondatokban beszélek, és olyan elképzeléseim vannak, hogy Anya sokszor pukkadozik a nevetéstől (pl. "Úszok a Balatonban mint kígyó", "Megyünk Tihanyba, megnézzük bivalyt."