április 23.

Folyamatosan beszélek, és próbálom kontroll alatt tartani a családot, de néha kemény ellenállásba ütközöm. Nem mindig engedik, hogy én parancsoljak, és Anya néha azt üvölti:menj a szobádba, állj a sarokba! Nem értem, mire volna jó, ha a sarokban állnék, azt meg főleg nem tudom, mit jelent az, hogy gondolkozzak a viselkedésemről. Nehéz ügy ez a nevelés, remélem azért lassan megtörnek, és végleg átveszem az uralmat a házban. Aranyköpésem a hétre: Figyelj Márk....vaaagy Apa.

A tévében néha engednek nekem esti műsort, főként a tehetség kutató parádékat szeretem. Mivel az utánzás jelen életkoromban elég jól megy, többször vállalkozom én is egy- egy műsor szám professzionális előadására. Íme.

április 10.

Úgy beszélek, mint egy nagylány. A szókincsem gyarapszik, napról napra több és több tárgyat, embert, fogalmat jelölök meg a körülöttem fonódó világból. És ennek hogy örülnek! Sok esetben kinevetnek, nem mindig értik meg mit szeretnék, de szerencsére egyre ritkábban fordul elő, hogy hatszor mondom el ugyanazt. Anya kedvence a hodagy(= hol vagy), Apa jókat mosolyog amikor a munkából hazatérve ordítva üdvözlöm: szíjaédesem!
A húsvét jól telt, többen illatos vizet spricceltek a blúzomra, amiért cserébe csoki tojást vártak. Micsoda szokások? A rokon látogatás, vendégeskedés mindig izgalmas, ilyenkor előadó művésszé változom, és megszeppent kétéves helyett előadom valamelyik tehetség kutató műsor különszámát, vagy a "fújjaszéla fátok, etöjiaágot, jecccccs" mondókát, esetleg valamelyik angol nyelvű kedvenc dalomat.
Szóval jól vagyok. Holnap este Szonjára vigyázunk Anyával, biztos jó móka lesz!
Friss fotó nincs, mondtam már, nem vagyok már olyan édes, mint egy féléves, nem ugranak, ha valami újdonságot csinálok, például teát locsolok a szőnyegre.pedig micsoda összehangolt ujjmozgás kell hozzá!

április 2

Nos kérem, még nem vagyok kettő, de már túl vagyok az elsőn. Az első szerelmi vallomáson. No nem én vallottam, természetesen nekem vallottak. Petike. Múlt héten pénteken, uzsonna közben nem bírta szenvedélyét magában tartani, és közölte velem a két kakaós csiga között, hogy: "szejetlek". A hős szerelmes (jár logopédushoz) ezután, hogy érzéseit a szavak mellett tettekkel is bizonyítsa megsimította a kezem. Erre én mérgesen felé fordultam és összevont szemöldökkel kinyilatkoztattam: "Nemá, koszos a kezem!". Ilyen ez, a szerelem nem kor függő.
Anya a bilivel zaklat, egy- egy csurrantás sikerül is bele, ilyenkor körtánc, taps, minden van, sajnálom szegényeket, hogy egy adag pisának így tudnak örülni. Tényleg ez volna a felnőtt életem célja? Pár centiliter sárga anyagcsere eredmény?