március 21.

Sokat tanulok a Csanában. Mondókákat, verseket, amiket persze még nem tökéletes kiejtéssel szavalok. És köpni is tudok. Hason fekve, lefelé az asztalról. Anya magából kikelve ordított, amikor meglátta az új trükköt, nem értem mi kifogása volt ellene. Kezdek az öltözködésben is önállósodni, az akarat nyilvánításban különösen. Van pár holmim, amit a legédesebb könyörgés, majd a szitkok és fenyegetések után sem veszek magamra. Nem áll jól, egyszerűen. Más újdonságról nem tudok beszámolni, élvezem már a tavaszt, sokat motorozok, homokban járunk bokáig a teraszon és sokszor a házban is, s ennek csak Anya nem örül.
A fotók: hétvégi kisvasutazás után a parkban, illetve egy délelőtt otthon. Fügével napozunk.

március 7.

Szerencse, hogy a főcímsorban azt írta, "megfelelő" időközönként frissít. Hát mi neki a megfelelő? Két hét? Egy hónap? Majd az érettségi lesz a következő? Ez így nem maradhat, lázadnom kell.
Nos, az elmúlt héten minden rendben zajlott, CSANA, játék itthon, Füge sétáltatása, motorozás. Aztán hétfőn reggel megbetegedtem, doktornéni, antibiotikum, ágynyugalom. Ebben csak az a jó, hogy nézhetek tévét.
Ja, a legfontosabbat el is felejtettem: levágták a hajam. Anya szerint úgy néztem már ki, mint egy kis hajléktalan, így fogta az ollót, és nyissz.... Nem lett rossz a frizura, sokszor megállok a tükör előtt és bámulom magam, miközben hangosan ordítom: csijos (csinos).
A zsírkrétáimat elvették, egy hete nem láttam őket. Eltűnésük pontosan köthető ahhoz az eseményhez, amikor Anya ordítva állt meg fölöttem a fürdőszobában, miközben én a fehér falra 9 darab fél méteres vonalat húztam. Így fojtják el az ember kora művészi képességeit....
A fotón még a régi hajjal.

Beszédem egyre tökéletesedik, bár Anya sokszor a bátorítás helyett kinevet. Az utcán, séta közben, ha feltűnik 300 méterre egy ember, már üvöltve üdvözlöm őt: 'mojapé!' (értsd: Jó napot!), kevesen köszönnek vissza, egyrészt mert másfelé mennek és sosem találkozunk igazán, ha mégis elhaladunk egymás mellett, akkor pedig nem értik. Furcsa egy világ ez.
Ja, a blog statisztikájáról. 9.000 megtekintés fölé értünk, ami furcsa, sok, Anya (és én sem) nem is hitte, hogy ilyen sokan kíváncsiak rám. Az külön érdekes, hogy vannak Angliában és Németországban is olvasóim, akikről sejtésem sincs, kik lehetnek. Mindenesetre üdv neki, és persze minden egyéb kedves ismerősömnek, akit érdekel mini sorsom alakulása.