július 28.

A hotel telefonjával....miért nem veszik fel, kérem? Porta!!!

Reggeli az ágyban, párnák között.

Anya és én, a Fellegvár kapujában.

Dunakanyar.

Apród a trónon.

Apa és én.

A kétnapos visegrádi nyaralás dokumentációja:
az egész apartmanban szabadon voltam engedve, se járóka, se bezárt szobaajtók. Illetve, de a fürdő ajtaja egy idő után nem volt átjárható, mivel a wc kefével mostam fel a padlót. Nem értem, mi ebben a rossz?
Fürödtünk, sétáltunk, megnéztük a Fellegvárat, ültem Mátyás trónján (az apród frizurámmal- kepu!). Jókat nem ettünk, viszont drágán, bár tegnap este Anya sajttálat cipelt a szobába, de sajna én elaludtam, mire a rosé is megérkezett volna...
Az időjárás nem kedvezett, így ma reggel már haza indultunk. A jövő heti tokaji vizit elmaradni látszik, mert Palkónak dolgoznia kell, így pedig nem érdemes menni. Kár.
Néhány fotó az elmúlt két napról.

július 24.

Tudom, egy hete.
A hablaty egyre professzionálisabb módon megy, persze továbbra sem értenek, én azért igyekszem. A hoppá szót (felborulást követő fejjel szekrénynek ütődés, tárgy szándékos leejtése, bögre, lehetőleg 5 deci tejjel parkettára való segítése, stb.) már kiválóan érti a család, és a Füge is megvan, egy- egy szó kezdő szótagja is kicsúszik néha, szóval haladok. Anya mostanában szombaton is angolul hadovál, mert szerinte akkor, ha ő dolgozik, s én a csanában vagyok, nem fejlődik az angolom, így hétvégén is hallgathatom...
Tegnap az IKEA- ban voltunk, nem értem, hogy lehet az, hogy nem engedtek szabadon, annyi mindent szerettem volna megnyalni, lerántani, stb. Így aztán legújabb módszeremmel kísérleteztem a szigor ellen: lefekszem a padlóra, és szinkron úszáshoz hasonló mozdulatokat teszek, miközben torkom szakadtából üvöltök. Sajnos nem válik be, mert Anya a legutóbb is itt hagyott a szobámban, hiába vertem magam a szőnyegen, a konyhában nevetett. Felálltam és játszani kezdtem. Majd kitalálok valami újat....
A fotók: még Liliennel strandoltunk a múlt héten, és a kánikulában Anya pelenkában járatott itthon.
Ja, és azzal fenyeget, hogy nem lesz, aki megkéri majd a kezem, mert olyan gumók vannak már a két ujjamon, a szopástól, hogy az csak na. "Még jó, hogy nem a gyűrűs ujjad!", mondja, és hozzáteszi, szegény vő! Na, mintha Apát nem lehetne sajnálni néha....

július 17.

Tegnap Melindát és Krisztiánt látogattam meg Mogyoródon, bográcsoztunk, jól éreztük magunkat. Nekem kerestünk a garázsban egy műanyag ládát, amiben fürödni tudtam, és Melinda még retró gyerekjátékokat is fellelt. Csak ennyi mára, ja, meg még cica. Ezt közöltem ma reggel. Próbálgatom a beszédet, ez a két szerencsétlen meg csak néz, nem igen értik.
Na, ha lesz lényeges, jelentkezem.
Ja, a két fotó: én a "medencémben" és az unokatesóm, aki még belülről integet...

július 14.

Ez a nő továbbra is azt hiszi, hogy egy nap legalább kétszer annyi időből áll, mint valójában. Nem tudom, mikor veszi már észre, hogy nem. Mindegy, az ő ügye. Én jól vagyok, Csanába járok, illegális bölcsis vagyok (hiszen nem vagyok még csak 14 hónapos), ezért le sem írhatom, melyik csana az, amelyik nagyon a kedvemre való, és Anya is rendkívüli módon meg van elégedve velük. Heti 1-2 nap, a többi Anyával: strand, homokozás, angol, tánc, zene, olvasás. Néha járóka, ahol mostanság jókat alszom, mert végre elférek, kipakolták a sok játékot. A beszédem viharos sebességgel változik, a hablaty egyre színesebb, összetettebb, bár még mindig nem ért nem senki. Persze a non verbális jelekkel jól el tudom hőzni, mit szeretnék, s végül általában megvan, ami kell. Ebben a hőségben nyavalygósabb vagyok kicsit, bár egy új fogam is van, lehet az is okozója a hangulat ingadozásomnak.
Fotók: Vasárnapi fürdőzés után készült képek, Csana, a nagyokkal, és Anyával a mai strand után strand kendőben...

július 6.

Csak két minivideó.
Az első:vasárnap elindultam egyedül is, végleg.
A másik: Fügével megosztunk mindent, fekhelyet, ételt.
ja, és tegnap kaptam Mici mackós Duplót, jó móka a rombolás. Anya üzeni Legó Bácsinak, hogy ha fele ennyiért adná a termékeket, még akkor is pimaszul drága volna, és ő pimaszul jól járna!

július 2.

Látjátok, érzi Ő, hogy nem lehet ezt a blogot így elhanyagolni...
Ma újabb "életemben először" eseményeken vagyok túl. Reggel Apa habzó mosollyal közelített felém, és Anya kezében is valami furcsa fehér kis műanyag tárgy látszott. Vigyorogtak, a fogaikat mutogatták, és azt hajtották: Lilla is fogat mos. Nos, négy perc verekedés után végül csak a számba kentek némi fehér pasztát, ami viszont annyira finomnak bizonyult, hogy tátott szájjal engedtem a hat egész két tized fogam súrolását, majd magam vettem kézbe a projektet, és bőszen tisztogattam egérfogaimat.
Délután újabb tortúrának látszó esemény, biciklizni vittek. Hevederek minden testrészemen, bukósisak a fejemen, mert Anya szerint teljesen kiszámíthatatlan vagyok, és jobb előre gondoskodni a protektorokról. Mivel az idő, és Anya elsorvadt izomzata nem engedte, csak a faluban kerekeztünk, de holnap, ha nem lesz júliusi fagy, már Mátrafüredet is célba vehetjük.
Fotók a két téma bemutatására.