2011. május 5., csütörtök

május 5.









Jaj, tudooom. De azt mondja, elfoglalt. Persze hogy az. Egyre több az asztalán a papír, órákig veri a klaviatúrát, de nem azt írja, amit mondok, és még csak nem is novellán, vagy tárcán dolgozik. Akkor mi a fene lehet olyan fontos? Azt mondja államvizsga, tananyagejlesztés, portfóliók, munka. Szép kis teremtés, mi?
Még a szülinapomról sem írt, pedig már lassan egy hete...
Még NYban ültük meg Mamiékkal, kaptam ricotta sajtból készül dán cheesecake- et, ami valójában egy kevésbé édes túrótorta. A gyertyát nem tudtam elfújni, de kívántam. Nem árulhatom el.
Azután másnap hazautaztunk, most is bonyodalmak közepette, hiszen két órát késett a gép. Ne utazzatok AA járattal, nem túl jó a színvonal...Felszállás után azonnal elaludtam, és lényegében az egész utat átszundítottam, így Anya törölte azon elhatározását, hogy 3 évig repülővel sehova, s már másnap belga vagy francia utat emlegetett. Ilyen, állandóan kitalál valamit...
Tegnap (4. napja itthon) én a NY idő szerint képzeltem el a lefekvést, ezért a fürdés után hajnali fél egyig nem voltam hajlandó pihenni, számoltam a kutyák vakkantását, s üvöltve káromkodtam, ha Anya visszarakott a rácsosba. Reggel háromnegyed ötkor, amikor Anyát ébresztette a vekker, úgy keltem fel, mint akinek mennie kell, kezdődik a nap. Ha egyszer én még nem állítottam vissza a karórámat....

Ma este kipróbáltam, vajon ha a járókából kihajolva a függonybe kapaszkodva kirántom magam, fejre esek-e. Pozitív. Fejre.

Anya írt is Maminak, hogy küldjön bukósisakot, térd és könyökvédőt, mert ha járni is elkezdek.....


A fotók: a cheesecake, és én a Vasalóház (Flatiron building) előtt. (Anyáék kedvence.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése