május 31.

Csak hogy ne hőbörögjetek. Nem én vagyok a hibás, Anya.
Majd.

május 23.

Tegnap szülinapoztunk. Sok vendéggel, ajándékokkal, sütivel. A mintegy negyven fős bulira Robi főzött, volt kakaós kalács Petitől, pogácsa Déditől, diós és kókuszos süti másik Déditől, Nagyi pedig tortát és mézes sütit is hozott. Kaptam piros ugráló szamarat, zenélő állatfarmot, medencét, könyveket, csigalogikaijátékot, jaj és még sok szépet, már nem is emlékszem.
Négylábú vendégeim is voltak, remélem ők is jól érezték magukat...
Beszéljenek helyettem a remek fotók!

Köszönöm mindenkinek!

május 16.

Csak néhány friss fotó.
Nem járok még, csupán segítséggel, nincs újabb fogam a 6darabon túl, és beszélni sem tanultam meg az elmúlt hat napban.
Baleset sem történt, fejes a járókából, hajcsatnyelés, semmi.
Hétvégén szülinapozunk, majd aztán biztosan lesz mit mesélni.

május 10.

Sok a dolga, mondtam már. Nem csupán a bloggal kapcsolatban vannak nézeteltéréseink...
Tegnap este 37percig hagyott üvölteni a kiságyban. Mondtam, szörnyek vannak alattam, éget a lepedő, hatalmas bogarak jönnek elő a pelenkák közül, jeges szél süvít a rácsok között. Hívtam szépen. Káromkodtam. Kértem könyörögve, majd követelve, végül hisztérikusan. Nem jött. Elfáradtam, elaludtam. Reggel meg várta, hogy mosolyogjak neki... Hát egy frászt.
Nem tudom, mi történt, de kezdenek nagyon elkanászodni, egyre többet hallom, hogy NEM! Micsoda világ ez? Füge legalább megért. Persze rá is folyton csak veszekednek: Ne nyald! Ne ugrálj! Lefelé! Nem szabad! Kiírom már az ajtóra, hogy HELL. Ej, te Gólya...

május 5.

Jaj, tudooom. De azt mondja, elfoglalt. Persze hogy az. Egyre több az asztalán a papír, órákig veri a klaviatúrát, de nem azt írja, amit mondok, és még csak nem is novellán, vagy tárcán dolgozik. Akkor mi a fene lehet olyan fontos? Azt mondja államvizsga, tananyagejlesztés, portfóliók, munka. Szép kis teremtés, mi?
Még a szülinapomról sem írt, pedig már lassan egy hete...
Még NYban ültük meg Mamiékkal, kaptam ricotta sajtból készül dán cheesecake- et, ami valójában egy kevésbé édes túrótorta. A gyertyát nem tudtam elfújni, de kívántam. Nem árulhatom el.
Azután másnap hazautaztunk, most is bonyodalmak közepette, hiszen két órát késett a gép. Ne utazzatok AA járattal, nem túl jó a színvonal...Felszállás után azonnal elaludtam, és lényegében az egész utat átszundítottam, így Anya törölte azon elhatározását, hogy 3 évig repülővel sehova, s már másnap belga vagy francia utat emlegetett. Ilyen, állandóan kitalál valamit...
Tegnap (4. napja itthon) én a NY idő szerint képzeltem el a lefekvést, ezért a fürdés után hajnali fél egyig nem voltam hajlandó pihenni, számoltam a kutyák vakkantását, s üvöltve káromkodtam, ha Anya visszarakott a rácsosba. Reggel háromnegyed ötkor, amikor Anyát ébresztette a vekker, úgy keltem fel, mint akinek mennie kell, kezdődik a nap. Ha egyszer én még nem állítottam vissza a karórámat....

Ma este kipróbáltam, vajon ha a járókából kihajolva a függonybe kapaszkodva kirántom magam, fejre esek-e. Pozitív. Fejre.

Anya írt is Maminak, hogy küldjön bukósisakot, térd és könyökvédőt, mert ha járni is elkezdek.....

A fotók: a cheesecake, és én a Vasalóház (Flatiron building) előtt. (Anyáék kedvence.)