Lilla: nem, talán még pár hónapig kibírja, működteti Anya a blogot, aztán már én is tudok majd írni, hiszen iskolás lettem. Vannak új haverok, két tanárnéni (az egyik még Anyát is tanította!), van grafika óra, zeneiskola, szóval sűrű az élet, ráadásul még az új ház sincs készen, tehát ezért ez a nagy szünet....Tele vagyok piros ponttal, bár néha vannak zökkenők (pl. elfelejtem, hogy a tesi cuccom a táskámban van és nem tornázom, mert ugye nincs cuccom), azért veszem az akadályokat, persze nagyon kifáradok a francos iskolában, főleg ha pl. énekelve kell bemutatkoznom, mint az első szolfézs órán. Földbe is gyökerezett a lában és rémülten pillogtam Anyára, hogy mentsen meg, de ő persze jól otthagyott. Mondjuk az óra végén csettingetve jöttem ki:"csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon", tehát ez sem lesz olyan rossz.
Ábel: Lilla nélkül furcsa volt az ovikezdés, de mára megszoktam, jól vagyok. Két keréken bicajozom, kiejtem a K hangot, és Dencs Lilla (eddigi szívem hölgye) helyett már mindhárom Dencs lány (a legnagyobb már harmadikos) kell nekem. Szívtipró vagyok, na, a kor pedig nem lehet akadály.
