Lilla: nem, nem írunk már betegségről, várjuk a tavaszt, bringázni járunk, jól vagyunk. Voltunk az ikrekkel meg Kincsővel a budapesti Kolibri Színházban, Licspocs Víziszörny darabját néztük meg, amelyben a kicsi viziszörny kereste a szüleit, akik messzi tengereken ragadtak, mert ők tartották Hollandia gátjait, s ezért nem tudtak visszatérni kisfiúkhoz, aki ráadásul víziszonyos szörnyecske volt. A darab vicces volt, a társaság remek.
Ábel: Óvónéniék kérdezték, hol van Lilla, mi baja. Én: " Hááát, szegény tetves is meg bolhás is, ezért nem jöhet oviba. ". (Sem tetű, sem bolha nem volt, annál inkább influenza- Anya) Szóval érdemes vigyázni a szavahihetőségemmel, de hát ennek van itt az ideje: "tegnap egy óriási farkas bekapott és meghaltam.". "Azért kell ilyen sokszor pisilni mennem (felfázott- Anya), mert szőrös a térdem." Ezek a fotók az óvodai kihelyezett kórházban készültek: orvososat játszottunk napokig, volt sebkötöző, nyelvlapoc, stabil oldalfekvés, fogászati ellátás, minden.
áááááááá
ez már a kényszerzubbony előtti állapotom
fogínyvérzés, Doktornő?
