Lilla: Igaz, hogy a téli szünetben nem volt hó, na de most lett! Lehet jegezni, havazni, szánkózni, síelni. A nagy tél nálunk egyelőre abban teljesedhetett ki, hogy a focipálya melletti lápvidék befagyott óriáspocsolyáin adtunk elő jégtánc revüt. Igaz, Ábel sokszor inkább hason fekve brékelt, de a közönségünk és főleg mi így is jól szórakoztunk. Most Anya síovit ígért be Emmával, a Szőke ikrekkel, kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Itthon minden rendben, főleg, hogy nagyjából minden másnap Nagyival alszom, mert ebben az új, remek helyzetben, hogy csak egy lépcsőház választ el bennünket, ki nem hagynám a vele való összebújást.
Ábel: A Nagyiékhoz való közelség, és hogy Lilla minden másnap fent alszik, nekem is jó, mert ilyenkor én vagyok Apa meg Anya szeme fénye, én beszélek egyedül és én hempergek a nagyágyban egyedül. Több verset fejből tudok a Bartos féle verses könyvből, és nem tudom miért, valószínűsítem, hogy a beszédhibám szívderítő jellege miatt, de a családtagjaim imádják, ha hosszan, hangosan szavalok nekik: Egyet mondot udlit a béta, tettőt mondot löppen a héjja, hálmat mondot dádod a dúnál....
Ez még a beköltözés után (létra, fúró,, kisebb atomvillanás a háttérben...)
Anya....
Sálálálá
