december 30.

Lilla: A karácsonyban az a jó, hogy naponta egyszer, de néha kétszer is be lehet állni a különböző családtagok, családi barátok fája alá, elénekelni a mennyből az angyalt és aztán várni, hogy újabb játékokkal jutalmazzon meg bennünket az angyal, aki egész évben vak volt és nem látta, milyen átkozottul rossz gyerekek voltunk. Kaptunk így legót nagy mennyiségben, több csomaggal, playmobilt, mesekönyvet, kirakót, matricákat. Folyamatos a vendégjárás, nem kell korán ágyba menni és játszóházban is kétszer voltunk egy héten belül! Remek dolog ez a téli szünet!

Ábel: osztom a nővérem véleményét, szuper a karácsonyi szünet. Most éppen  busszal fogunk mátrafüredi kirándulást tenni, mert egy szarvas összetörte a kocsinkat, de mi még ennek is örülünk,mert így legalább kipróbáljuk a tömeges közlekedést is. A szülők persze nincsenek ettől nagyon feldobva, de hét ez van, majd jön a hullámhegy hamarosan, ha már ennyi völgy volt.

december 22.

Lilla: NEM, NEM szűnt meg a blog...csak hát Anya...Költözködtünk, sajnos még nem az új házunkba, hanem csak a Nagyiékhoz, de ez a felfordulás elég volt ahhoz, hogy ne legyen idő az életünk fontos, vicces eseményeinek dokumentálására. Pedig ugye voltak, vannak ilyenek, kezdve azzal, hogy Ábel megette az oviban a  teknősnek szánt szárított halat, és utána még vizet is kért, mert száraz volt, vagy folytatva azzal, hogy járt nálunk a Mikulás, vagy Betlehemes szereplésünkkel, amit a füredi öregotthonokban adtunk elő. Minden rendben, jó a Nagyiéknál lakni, bármikor felmegyünk hozzájuk, nem kell szigorúan rendet tartani, merthát úgyis mindegy....

Ábel: "Anya: Mi volt az oviba ma Ábel?" Ábel: "Hát, Summer (a vakvezető kutya) medette a mattot med a levélt."

Előadás az időseknek

Füge és Marcipó