november 29.

Lilla: benyeltem valami vírust, köhögök, lázas voltam, de nem bánom, mert Anyával aludhattam 3 éjszaka is, ami felülmúlt minden fájdalmat és kellemetlenséget. Most már jobban vagyok, de oviba még nem megyek. Itthon egyre több a doboz, egyre kevesebb a játék, lassan minden el van csomagolva, remélem azért a szinezőm, a legók és a kedvenc mesekönyvek nem tűnnek el....Várjuk a Mikulást, bár Anya egész hétvégén dolgozik majd, (most meg iskolában mulatott), remélem azért nem felejti el kirakni a csizmáinkat.

Ábel: Anya szerint vásott gyerek lettem. Nem hiszem hogy igaza van. Miért is mondaná ezt? Ma délben egy hátra szaltót dobtam a konyhában, leestem a lépcsőn, állandó jelleggel fenyegetőzöm, ritkán káromkodom és gyakorlatilag egész nap nyafogok. Persze vannak jó pillanatok is, például amikor a mákos verset kell nyolcszor egymás után olvasni velem és amikor óriási elmélyüléssel színezem a minyonokat vagy éppen a verdákat egy órán át, mert manapság ez a pozitív motiváció: választhattunk a netről színezni valót. Minden este 2-2 darabot. Fotó nincs.

november 6.

Lilla: jó- jó az új ovi, de a héten nincsenek még a Szőke ikrek, ezért ha Judit óvónéni nincs ott, kissé elkámpicsorodok.... Megyünk holnap is, a jövő héten is szülinapi zsúrra, remek ez a november, minden nap van valami ismerősnek, rokonnak, barátnak évfordulója. Marcipán továbbra is jó kis játszótárs, pár napja például a játékbabakocsimban hevert, be lehetett takarni, meg minden.

Ábel: Apa elővette nekem a motoros magazinokat, hogy olvasgassam, nézegessem a szebbnél szebb, drága motorokat. Hja. Kit érdekelnek a motorok, ha cicis nők is vannak benne! Anya belepirult, amikor az oviban az újsággal a kezemben üvöltöttem, hogy Cicisnőőőők!

Cicisnőőő!

Ábel nászutas segway építménye

Füge és Marcipán

Marcipán útra készen