február 27.

Lilla: a kéthetes táppénzem lassan véget ér...meggyógyultam, készen állok az újabb vírusokra, bacilusokra! Anya bízik benne, hogy télre ez volt az utolsó, és ha kitavaszodik végre, elmúlnak ezek a francos ovis fenyegetettségek. Persze nagyon szórakoztató volt itthon, Andi rengeteget játszott velünk, és Anya is erőt vett néha magán, leült hozzánk macskafalkásat játszani, vagy éppen engedte, hogy a smink készletét gyalázva negyven percen át csendben fessem az arcom.

Ábel: bezárt a csana, ahová eddig jártam, így a visszatérésem a betegség után új intézményben realizálódik. Szerdán a mátrafüredi oviba megyünk háztűznézőbe, oda fogok járni, hacsak nem szerdán Anya "regasszív" (=agresszív Lilla szókincsében) óvónőkkel kerül szembe. Fenyegetnek ugyan azzal, hogy pelenkával nem fognak felvenni, így Anya azt tervezi, hogy napok alatt leszoktat a gumibugyiról. Na erre befizetek.....

39.2 testhő- nem voltam jó hangulatban...

a 13 órás alvás segített kipihenni a vizes ruhába csavarásos éjszakát

A sminkelést még tanulnom kell

Indul a hajó! (Anya XVIII. századi könyvprése)

Szatyorszörny (3 órás meló volt az építése, no nem nekem, Anyának!)

február 20.

Lilla: folytatódik a vírusdömping, megint itthon tanyázunk, táncolunk Anya idegein, bár a héten többet láttuk Andit, mint őt, és Erzsi is rendszeres bébiszitterré lépett elő, hiszen Nagyiék nincsenek, nem volt, aki beugorjon felügyelni... Ezúttal az influenza második körét kaptuk, lázzal, köhögéssel, de mivel erre már van antibiotikum, javulunk. Anya azt mondja, jövőre biztos adat védőoltást mindenkinek....

Ábel: Itthon izgalmasak a napok, van sógyurma festés, gesztenyeleves főzés az udvaron, bicajozás, olvasás, és persze mese a tévében. Hogy ez utóbbi viszonylag ritka legyen, fürdethettünk kutyát (élőt: Fügét), ami egy külön program volt, vagy darabolhattunk madzagot ollóval (felügyelettel persze....). És Apa is elővette régi trükkjeit, árnyjátékoztunk, bebújva a sötét hálószobába. Hogy az milyen vicces! Most szívószál vágás után fűzés van. Állandóan ez a szem- kéz koordináció, meg kreativitás fejlesztés....

Lilla és az ő farkasa

Könyvből is lehet tornyot építeni

Persze jobb, ha inkább olvasgatunk: itt éppen pályalélektant

február 15.

Lilla: a farsang király volt, mindenféle maskarában voltak a gyerekek: halott barbi, pókember, oroszlánok, királynők, darazsak, krokodilok és persze indiánok. A buli is jól sikerült, tánc helyett preferáltuk a szaladgát, meg az egymás tépését- rángatását. Klassz muri volt. Ja, és még a farsang előtt Papa meg Anya elvitt engem síelni, ami pukkadásba torkolott, mert Anya nem értette meg, hogy nem megy még nekem ez a dolog, és veszekedett, hogy eldobom magam, mint egy rongybaba. Hát ha egyszer úgy csúszik az fene hó! 

Ábel: nálunk is volt farsang a Csanában, nem olyan ünnepélyes, mint a nővéreméknél, mert mi csak beöltöztünk, és jelmezben tettük a mindennapi dolgunkat, de persze így is izgalmas volt. Aztán persze én is elmehettem a Lilla bulijára, és még be is öltöztem, póknak, és méltón a jelmezemhez az este nagy részét a földön töltöttem, a szék alatti sarokban konfettit szedegettem.

bölcsis jelmez 1.

bölcsis jelmez 2.

.

Indián lány

Pók a sarokban

Pikk tízzel és valami vörös parókával együtt a bemutatkozón

Készülök a síelésre

Nyilván Ábel sem hagyhatta ki a száraz edzést

február 9.

Lilla: influenzás hányáson van túl az egész család, de még szegény Andi (a bébiszitter ) is. Mindenki küzdött a kórokozókkal, több kilométeres körzetben megfertőztünk (vagy mások) minden élő organizmust. Van, aki lefeküdt a láztól, van, aki elájult, van aki csak hányt, aztán már futott is dolgozni, egyszóval elég mozgalmas időszakon vagyunk túl, de mára talán kijelenthetjük, mindenkin átment, végzett. Most készülünk a farsangra, éljük az unalmas téli estéket, bár a rokonok, szülők gondoskodnak az innovatív program- megoldásokról. Papával például űrhajóztunk, ami annyit tesz, hogy a kocsiból kiszerelt gyerekülést a padlóra fektette, majd "kilőtt" bennünket. Kilövés után, elérve a galaxist, nekünk kellett a koordinátákat megadva  játéklaptoppal az ölünkben irányítani az űrhajót, gondoskodni a műszerekről, és persze túlélni a földre szállást, meg a 3G-t, meg a csillagközi porvihart, meg mindent.

Ábel: végre megint van Csana, imádom a gondozóimat, Szilvit és Ancsit, akik ha kell, reggel egy félórán át nyonyóznak velem a babzsákfotelben heverve addig, amíg életre nem kelek és elfutok autózni. Anya valami farsangi bulit emleget, és előre retteg, mert tudja,hogy mint egy eszelős fogok rohangálni, elesni, eltűnni az ovis bálban, ahol szerencsére Lilla már konszolidáltabban mulat majd, elvégre ő már nagylány....

ez még a két héttel korábbi veresi látogatásom idején készült Emma örökbarátnőmmel

Friends forever

Emma és a jég

Macska álarc készül

:)