március 30.

Lilla: békésen telnek a hétköznapok, számoljuk, hányat kell aludni, hogy Ági mami megérkezzen (15- öt). Hogy szórakoztatóbbak legyenek a hétköznap délutánok, vendégek jönnek, vagy mi megyünk látogatóba, vagy éppen csak a szelektív hulladékgyűjtőhöz, ami nekünk külön program, de ugyanígy a borsó ültetés is Nagyinál.

 Itt a rögtönzött beltéri ugróiskola, kihasználva a járólap geometriáját: Lilla, Liza, Lili és Ábel

Lilla és Ábel a "sátorban" uzsonnázik

Ábel: Nem jutottam el a héten a CSANA-ba, mert ezektől még arra sem lehet számítani, hogy hazahozzanak onnan, mindenki rohan állandóan valahová. Holnapra megígérték, hogy mehetek, remélem nem jön közbe semmi módosulás a heti programban...Anya a bilizéssel is zaklat. Néha ráülök, ha épp arra van dolgom, és ma második alkalommal sikerült belekakálnom a bilibe. Az eset Nagyiéknál történt (az első itthon). Az, hogy Anya körtáncot járt és agyonpuszilt az "eredmény" láttán, már nem lep meg. De hogy arra a két kis barna kolbászra becsődült Nagyi, Lilla, Apa és még Kepu is, ráadásul visítva forogtak körülöttem, hogy milyen ügyes vagyok, na erre tényleg nem számítottam. 

március 23.

Lilla: tegnap a veresegyházi medvefarmra látogattunk, illetve bandáztunk Emmával, aki ugyebár ott lakik. Nem a farmon, hanem Veresen. Adtunk mézet a brummogóknak, vicces volt, láttunk farkasokat is, de a legklasszabb mégis az ugrálóvár volt. Ebéd után még a gödöllőieknél is megálltunk, ott is volt játék, fogócska, kaméleonozás, bújócska. Estére kutyául el is fáradtam, elaludtam a kocsiban, így Anya nem vitt magával a női klubba, amit persze korábban megígért, ezért otthon, amikor rádöbbentem, hogy itthon lettem hagyva óriási, 27 perces hisztibe fogtam. Mit képzel ez a nő, az ígéret? Jól el kellene beszélgetni már vele...

Heti aranyköpéseim:

1.  "megérkezett VUK Szíriába."- CBA reklám, megérkezett VUK a CBA-ba. Amikor anya végre rájött, mi ez, két órán át nevetett, majd elmagyarázta nekem, hogy mi az a CBA. Hát mi a Spárba járunk, na.

2. "Óvónéni hozott nekünk beszélőhagymát." - metélőhagyma, de annak semmi értelme, ugye?

Ábel: a medvefarmon engem nagyon érdekeltek a medvék, viszont mivel a villanypásztor az én magasságomban volt kifeszítve, ezért Anya inkább a kocsiba kényszerített, miután kétszer is átnyúltam a rácson, hogy kicsit megpöccintsem a maci orrát. Emmánál, és aztán Gödöllőn is jót játszottam, Leventének egy egész ágyneműtartónyi autója, helikoptere, daruja, motorcsónakja van, ennyi járgányt még nem is láttam. Az alváshiány miatt én is kikészültem, de estére helyrejöttem. Egyre többet beszélek: eper, répa, néni, épí=épít. Holnap CSANA!!! És már ott is alszom!

Lilla és a maci

Apa Emmával

Ancsa, Ábel, Anya

Emma pillanatnyi mély depresszióban

Szokásos

Fila, az öleb és Ábel

március 19.

Ábel: CSALÁDI NAPKÖZIIIIIIIIIIIIII! Anya ma vitt el engem először Krisztáékhoz, a CSANAba, ahol annyira, de annyira remekül éreztem magam, hogy egyedül ülve az asztalnál kiskanállal ettem, játszottam, kezet mostam, Anya ki is készült, hogy milyen rendes vagyok és azóta csak puszilgat, ahelyett hogy otthagyott volna, mert nekem nagyon nem tetszett, hogy haza kellett jönnöm 2.5 óra után. Van ott annyi játék, meg gyerek! Bobót  (nem tudom, mi lehet a rendes neve), a haverommá fogadtam, Anya szerint azért őt, mert az ő nevét ki tudom mondani, a többieket pedig ámulva figyelem ahogy hullahopp karikákba ugrálnak, bukfenceznek, jó étvágyat kívánnak, angol versikét szavalnak. Pénteken újra megyek, Anya reméli, ilyen hangulatban leszek akkor is....

Lilla: Külön kértem Anyát, hogy Krisztáékhoz vigye az öcsit, mert ott nekem is jó helyem volt. Mi ma ültettünk az oviban, és végre volt néptánc is, amiről majd később beszámolok. Este megyünk Szoncsihoz látogatóba, jó móka lesz, az biztos.

március 16.

Lilla: holnap már megyek oviba, Anya előre fél, meddig bírom, hiszen a szervezetemben a vas tartalom még most is kórosan kevés, tehát megint szednem kell a vasat...hogy mi okozza ezt, nem tudjuk? Sebaj, a viselkedésemre az ovi jó hatással van, reméljük nem kényszerülök táppénzre hamar.
Persze ennek is megvan a jó oldala, mert Anya, minthogy már nem bírt velünk, óriás társasjátékot készített nekem, egyedit, ami csak nekem szól, és amit nagyon imádok.Háztartási csomagoló a "tábla", és rajzok, meg matricák a "történet", bábukat pedig kivénhedt wc papír gurigából készítettünk. Mivel olyan jól sikerült az első verzió, már van egy "part 2. " is, ugyanazokból az alapanyagokból, csak más történettel, szereplőkkel.

Ábel: sajnos az én gyomrom még nem jött teljesen rendbe, nincs olyan étvágyam, mint szokott, de azért általánosan jól vagyok. A szókincsemben újra előkerült a "buta" mellett a "hoppá", mint teljes szó, és továbbra is mindennek az elejét mondom ki: di-dió, pu- pufi, stb.
Kedvenc játékom az "élőgyerekcsocsó" ami annyit tesz, hogy Apa hónaljban megfog engem, Lilla rúgja felénk a labdát, Apa pedig velem, mint csocsóbabával elrúgja a lasztit. Nagy móka, mondhatom!

Olvasás

 Írás

 Home made Társas

Az ujjszopi még kitart

március 13.

Lilla: nem kell Anyának izgulni, hogy mit veszek fel a nemzeti ünnepre az oviban, mert megint táppénzen vagyok. Pénteken hánytam egyet (valószínűleg az esti kolbász miatt), így hétfőn még itthon maradtam, amikor viszont borsóültetés közben jól megfáztam, tehát egész hétre pihenő! És mivel olyan kis nyomorult vagyok, sápadt, sovány, Anya megint belém szúratta a nagy vérvevős tűt, de legalább már nem négyen szorítottak le. Várjuk  holnapi diagnózist....

Ábel: nekem nem kellett volna még fekete- fehérben megjelennem sehol, mégis betegséggel ünnepelek én is. Tegnap este lázzal, egyhelybenfekvéssel ijesztgettem a szülőket, akik esténként nem a kanapén kipirultan heverő gyerek látványához, mint inkább a sikítva- üvöltve futkosó másféléveshez vannak szokva. Kicsit jobban vagyok a nurofentől, meg a négy szem keksztől, amit ma bevittem a rendszerbe, Anya azonban fél, hogy este nem lesz ez így.
Hát, megint egy ilyen orvosos, betegségbeszámolós írás....és fénykép sincs, mert valahová úgy elraktam a fényképezőt, hogy Anya napok óta keresi, hiába.

március 5.

Lilla: merő lelkiismeret furdalásból ír csak, és mert van pár kedves fotója...
Lényeges új információ nincs is....

Ábel: nekem sem.

 Így olvasok fekve

Új frizura

 Eperevészet

Lilla: "Riszálom úgyis, úgyis. Meg sem ismerem magamat. Ez vagányos neked ez a tánc? "

Ábel végszó: "Buta".

március 3.

Lilla: már megint kezdi elhanyagolni a blogot, pedig elvileg semmi oka erre, hiszen nincs vizsgaidőszak, nem beteg. Persze sosincs elég ideje, állandóan az órát lesi és fut valahová, előző életében minimum hiperkinetikus szindrómás gepárd lehetett, de inkább csak egy szimpla gyalogkakukk. Persze azért rám is jut ideje, mert szombaton például elvitt engem az újonnan megalakult női klubba, ahol jót babáztam a pályázati pénzből vásárolt hamisított Barbie babával, és ettem olyan farsangi fánkot, amit ő csak tévében lát. Ezután vasárnap pedig valódi színházba vittek engem: a budapesti Thália színházban megnéztem a Bozsik Yvette féle Pöttyös Pannit, remek előadás volt. Ma pedig bár ő elment dolgozni, itthon maradhattam Andival meg Ábellel, mert a takonyfolyás még tart.

Ábel: "buta, buta, buta". Napjában mintegy 100.000szer mondom ki kristály tisztán e szót, és mivel elég sok butaságot tudunk a nővéremmel elkövetni, néha még a helyes kontextus is megadatik... Szeretem, ha itthon van Lilla táppénzen, mert mulatságos vele játszani, táncolni, olvasni, kivéve ha kitépi a kezemből a játékot, vagy ha a fejemre ver, mert el merem venni az egyik matricát. Kemény idők várnak rá, ha növök még pár centit, és súlyban is közelítek majd felé...fotónk nincs...