december 26.

Lilla: megérkeztünk, fárasztó volt az út,de Anya szerint én nagyon jól viselkedtem, nem vitt el a vámos, sem a rendőrség. A bőröndök miatt izgultam, mert egy futó szalag elvitte őket, de aztán meglettek azok is. Kicsit hosszú volt az út, de szerencsére volt saját touchscreen képernyőm, amin lehetett játszani, mesét nézni...és aludtam is majdnem két órát. Ági mamiéknál remekül érzem magam, annyi játékot hozott az angyal (pénztárgép, párkereső, kártya, szinező, baba, nyomda) hogy már térdig járunk benne. Holnap végre Jordan is megérkezik, két napot bandázunk majd együtt...

Ábel: én is rengeteg ajándékot kaptam, szerelőcucc, puzzle, mesekönyvek, ruhák, nincs semmiben hiány. Csillag is van több dobozzal, és bableves, meg sztapacska is, meg rántott hús, húsleves. Apa betegsége (gyomorbajos akármi) miatt sajna eddig nem jutottunk még el sehová, holnap remélhetőleg már kilépünk a házból...és lassan a dínós múzeumba is betérünk végre... Fogynia már nem kell sokat ahhoz, hogy szilveszterkor Drakulának nézzen ki....Persze, ilyen ez, lehetne mulatni, kimozdulni, nézni a hatalmas autókat, az óceánt, ehelyett Apa fekszik, és nem hajlandó felkelni. De legalább kiderült, hogy a biztosításunk működik, és a teljes vakációnkra szánt zsebpénzünket nem viszi el a brooklyni orvos....

Ábel is busy in the kitchen

Ajjaj, el ne égjen a muffin

 Pali papa és a négykezes duó

Ábel: yetleg sleeping

 Ági mama kuktasapkát is varrt nekem a konyhámhoz!

Segédkukta, már eszik is...

december 22.

Lilla: megint sok időt töltöttem Nagyiéknál, mert Borimacska következtében ott jobban érzem magam, mint itthon, ahol dögunalom az élet, és Anya sem olyan engedelmes, mint Nagyi, Papáról meg ne is beszéljek...

Tegnap este nálunk már megérkezett az Angyal. Mivel az idei karácsonyt Ági mamiékkal töltjük, ezért az itteni családom a kedvünkért összegyűlt, és együtt megünnepeltük a családunkat, a karácsonyt. Kaptam hercegnős puzzle-t, ami ugyan hét éveseknek való, mégsem tart 15 percnél tovább, hogy kirakjam. Józsiéktól kaptam egy kis erdélyi szalonnát, aminek nagyon örültem, hiszen már nem volt készleten. Ettünk, ittunk, táncoltunk, de főleg együtt voltunk egy kicsit. Kedden hajnalban elindulunk, már nagyon készülök, be van már pakolva majdnem minden, legközelebb onnan jelentkezem. Remélem Anya kibírja a tortúrát az utazással, és nem megy majd az idegeimre...nem könnyű eset, főleg ha nem alszik eleget....

Ábel: én is kaptam a villogó fa alól egy teherautót, meg 4-5 kisautót, és nagyon élveztem, hogy sokan vagyunk, valaki folyton foglalkozik velem. Kicsit túlpörgettem magam, és a rendes időn túl 2 órával, azaz majdnem fél tizenegykor aludtam el, ami miatt ma reggel óta folyamatosan káromkodom, veszekszem, elesek a saját lábamban, és azon túl, hogy nézegetem 10-12 percig a motoros könyvet, máshoz nincs is kedvem. És ez a felfordulás is idegesít, bőröndök, száradó ruhák mindenhol, persze én semmihez sem nyúlhatok.... Remélem Pali papáéknál barátságosabb a személyzet, mint itthon....

 Dédi és Füge

 Ez még a múlt heti tetoválásunk Anyával

 Autók

 Vera elkapott

 Bori bírja a szekatúrát

 Keresztapa Fügének mesél

 A család egyik harmada

A család másik harmada épp derül valamin

december 18.

Lilla: Anya azt mondja, már csak 5 és felet kell aludni, hogy elinduljunk Ági mamiékhoz. Várom már, hogy lássam őket és menjünk együtt megnézni a dínókat a helyi kis múzeumban...ahol Anyáéknak  négy évvel ezelőtt egy egész nap arra volt elég, hogy a múzeum egyik szárnyát végigloholják. No majd most! Az utazásra persze betegséggel készülök fel, péntek este belázasodtam, megy megint a gyógyszeres kezelés, éjjeli köhögés, alig evés. Remélem pár napon belül helyre jövök, és akkor már tényleg nem lesz más gondom, mint az, hogy Anyát szóval tartsam egész nap...hátha itthon marad az útlevelünk....

Karácsonyi parti még az oviban

 IQ fejlesztés másképp...

Ábel: a könyvek bűvöltében élek. Ez azzal indult, hogy rendre lerámolom a könyvespolcokat, amiből pedig van elég sok a házban. Egy napon pedig találtam egy könyvet, aminek a borítóján egy apró autót fedeztem fel. (Háy János: Mélygarázs- köze sincs az autókhoz a regénynek). Ez annyira felvillanyozott, hogy kerestem a többi kocsit is, majd leszedtem újabb 100 könyvet, és megint találtam egyet, amiben viszont rengeteg autó és motor képe szerepelt. Tehát: keresni kell, és meglesz, amit az embergyerek elképzelt. Azóta a nagy motoros könyvet lapozgatom összességében napi 1-2 órán át, és közben ordítom: moa=motor, aóu= autó

december 11.

Lilla: az ádventi naptárban volt már furulya, fésülhető póni, tubusból nyomható rágó, maci alakú csokoládé, fürdőgolyók, karácsonyi gömb, kártya, és már nem is emlékszem, még mik. Fügének és Apának, és Nagyiéknak is jutott egy- egy nap, így nem kapok 24 ajándékot, hanem csak 18-at. Szégyen.
Az óvodában közös karácsonyi készülődés volt ma, Anya is eljött, így én nyugodtan szaladgáltam, míg ő ragasztópisztollyal bekente mind a tíz ujját, hogy aztán a papír angyalka a kezéhez ragadjon pár hétre...jó muri volt.

Ábel: egyre több időt töltök Andival, a bébiszitterrel, mert Anya a laptopját vakarássza, vagy fehér papírok, könyvek fölött roskad. Persze ez jó, mert Andit imádom, sétálni megyünk gyalog, kirakózunk, és ő nem unja meg, nem rohan el megbeszélésre, nem csörög a telefonja percenként, hogy értelmetlen kérdésekre válaszoljon annál is értelmetlenebb személyeknek. Remélem Ági mamiékhoz nem akarja a könyveket, laptopot kicipelni magával....elvégre ott a Vasalóház, a Bryant Park, és hát korcsolyázunk majd a Rockefeller Center előtt. A védőoltás miatt bekövetkező betegségem lassan múlik, még egy héttel a szurik után is ömlik a taknyom, de persze napról napra jobban vagyok, csak hát nem átütő a különbség az egyes napok között....

 Lilla: itt még érdekelt, Anya tud-e ecsetet használni... mellesleg ráférne már egy fodrász...

A csoportszoba karácsonyi készülődés közben

december 4.

Lilla: nem engednek a macskához. Azt mondják, elment mulatni, vagy hogy pihen, vagy hogy magányra van szüksége, ne menjek. El hiszitek Ti ezt? Egy kismacskának, magányra? Remélem ezen a hétvégén már alhatok megint Nagyinál, mert itthon dögunalom az élet, bár Anya kitalál ezt- azt: most éppen ádventi naptárból kapok naponta ajándékot. Ma reggel éppen egy furulyát, amire Anya azt mondja: nagy meggondolatlanság volt. Nem is értem, milyen ötlettől vezérelve vette meg, hát nem gondolta, hogy teli tüdővel fújom majd egész nap?
Az óvodában is sűrűsödnek a programok, holnap Mikulás ünnepség, remélem nem megint a karbantartót öltöztetik be....pénteken pedig vonattal megyünk Lajosházára, ahol szintén a Mikulás meg a Krampuszok várnak majd bennünket.

Lilla ádventi zsákbamacskái

Ábel: nekem nem készült adventi naptár, azt mondják, kis majom vagyok még ehhez, úgysem értem. No, majd meglátjuk. A beszédembe napokkal ezelőtt bekerült az "aszta", ami = azta, ti. aztamacskarúgja meg, aztamacskabajúszát, aztarittyentetthőzönbőzönét! Készülünk a Mamiékhoz való utazásra, ennek örömére a rendes védőoltásokon kívül mi extra injekciókat is kapunk, elvégre mégiscsak tengerentúl....így tegnap mindjárt 3, azaz HÁROM tűt szúrtak belém, amit zokon is vettem, és éjjel be is lázasodtam. Így reggel 4:30 tól ébren vagyok, szórakoztatom Anyát, aki nem tartja viccesnek hogy 5 óra alvással kellene egyszerre dolgoznia, engem ellátnia, és persze eközben bájosan mosolyognia, ha én a földre vetem magam, mert gyalog mennék vásárolni....

A harmadik kötés a jobb karomon nem is látszik. Ilyen ez a Vietnám...