június 23.

Lilla: még tartozom a Papa 60. szülinapi beszámolójával is: jól sikerült a buli, volt Józsi- féle töltött káposzta, raguleves, bográcsban készült pörkölt újkrumplival, kovi ubival, rétes, túró torta, jégkrém. Egy baj van az ilyen összejövetelekkel: éppen a lényeg, azaz a meghitt családi beszélgetés marad el a kaja, a konyha körüli teendők miatt, tehát legközelebb majd olyan bulit rendezünk, ahol van 10 kg pogácsa, meg egy kis bor, s újkrumpli helyett van 20 anekdota Józsitól, pörkölt helyett nevetés Maresszal, rétes helyett pedig szürkebikás mese Déditől...
Tegnap Dusánnal voltam kerti partizni, remek móka volt a fához támasztott létrára felmenni, lejönni, 132 alkalommal, fecskendővel locsolni egymást, és mindent. Az utolsó fáról való lejövetelem idején kissé elszámoltam magam, így háttal lefelé, kissé gyorsítva, gravitálva érkeztem meg. Anya szerencsére nem látta a mutatványt, ami inkább volt ijesztő, mint veszélyes, sírás nélkül felálltam, és Apa ölébe bújtam, ahol azonnal megnyugodtam...déndzsörös a létra...Ja és előtte, még délután Apával patakoztunk! Micsoda mulatság volt kérem, gumicsizmában járni a patakban. Apa még arra is hajlandó volt a móka kedvéért, hogy a papától kölcsönkért csizmát a kezében cipelje az utcán...hogy aztán a tett helyszínére érve átcserélje, és a vízbe gázoljon velem!



Papa és az ő 60.szülinapi virágcsokra (60 db Milkából) Apa és Lilla gumicsizmában gázol a patakban




A létra....ekkor még nem vetett le magáról

Ábel: már a kiságyam is lekerült a legalsó pozícióba, mert az állás olyannyira jól megy, hogy a térdelést szinte el is felejtettem, mászni pedig olyan gyorsan tudok, hogy ha véletlenül nyitva marad a fürdőszoba ajtaja, én másodpercek alatt felszedem a lefolyó tetőt, és pici ujjaimmal piszkálom a kuruttyoló vizet. Még mindig két fogam van, a hajam olyan, akár  a drót, és valószínű nyúltam is a hetekben, mert a combom, karom nem hurkás egyáltalán.
Voltam strandon, Anya egy délelőtt összecsomagolt úszó gumit, napozót, fejkendőt, és elvitt egy olyan remek helyre, ahol egy sárga gumiban ülve úsztam a víz tetején, és néztem a körülöttem zsiványkodó nagyokat. Bár nem maradtunk sokáig, mert a nő félt, hogy gutaütést kapunk a hőségben, azért remek mulatság volt.

 A lábujjaim ötfelé

Apa ölében 

június 16.

Lilla: nos, az Apa diplomaosztójára nem jutottam el, Anya azt mondja, szerencsére. A három órás ünnepségre nagyjából 3 ezer ember volt kíváncsi, így az aula, ami persze nagy, de nem 3 ezer nagy, olyanná vált, mint egy katlan, Anya is inkább kint várakozott...Én eközben Nagyiékkal voltam, jól mulattam. Este Szabolcs ballagási partiján mókáztunk: trambulin, labda, fogócska, és a többi. Ja és még ezelőtt medencéztünk az öcsivel, alig férünk már ketten a babaúsztatóban...Ma, ha Anya végre rám figyel, én nem a porszívóval, meg a domesztosszal futkározik, elmegyünk Dédihez, ahol családi napot ülünk, és Papa 60. szülinapját is megünnepeljük! Erről majd később még beszámolok.

Ábel: Várják- várják a két fölső metsző fogam, erre én kinövesztem a két fölső szemfogat. Miért is kellene nekem szabályosan működni? Térdelek, állok, mindenfélét eszem: bukta, krumplileves, vajas kalács. Mászom a koszos földön, megeszek napi 4-5 dkg szöszt, kis kutyaszőrrel vegyítve. A nővérem szerencsére nem terrorizál, és már a Duplót is átengedte teljesen. Persze néha magának is épít valamit, fenn az asztalon, vagy a kanapén, ahová én még nem tudok felmenni, így előzi meg Anya a testvéri viszályt...okos nő ez.

Ábel és az ő két foga

Lilla nap ellen felfegyverezve

Li

Dani és az inverze

június 13.

Lilla: vége az ovis évadnak, kijártam a mini csoportot, nem buktam meg, teljesítettem minden elvárt feladatot, tudok fél lábon állni, ugrálni, rajzolni, labdát dobni, elkapni.
Hétvégén voltunk megint mókust etetni, Dusánnal. Ezúttal nem voltak olyan éhesek, mint télen, de azért így is volt egy- egy állat, aki a kezünkig elmerészkedett és a tenyerünkből vette el a diót. Más újdonság nincs, hétvégén diplomaosztóra megyünk, Apát ünnepeljük, aztán vasárnap gyereknap Dédinél, és Tímárék is bejelentkeztek már, ja és Szabi ballagásáról ne feledkezzek meg! Lesz program.

 Ez a mókus tiszta dilinyós, ilyen közel merészkedni...

 Osonunk...

Henrik és Dusán

Ábel: Mászok, térdelek, majdnem ülök. Ja és fel is álltam. Mennyivel izgalmasabb így az élet. Továbbra is két fogam van, de azzal már simán megeszem a túrórudit, ami nagy kedvencemmé vált. Nyúznak magukkal mindenhová, bankba járok, vásárolni, remélem a két órás diplomaosztó ünnepséget nekem nem kell végigüvöltenem....

A videón legózok, ez az egyik legkedvesebb szórakozásom a papucsok megrágása mellett

június 3.

Lilla: Ma végre már mehettem oviba, több mint két hét hiányzást okozott az utóbbi betegségem. A vérvétel kimutatta, hogy a vas a szervezetemben a normálérték 9-11 (vagy valami ilyesmi) helyett 1.9, ami magyarázza, hogy miért voltam folyton beteg az elmúlt hónapokban. Így most szedem a vascseppet, és csak reménykedni tudok, hogy tényleg nem jön hamar a következő betegség, mert már elegem van."Meghalt az agyam."mondhatni. Apa sikeresen teljesített az államvizsgán, így teljesen felszabadult, azaz tud velünk játszani, motorozni, kirándulni gyereknapozni. Végre!

 Lilivel sétálunk

 A körhintában

 Az óriás ugrálóban 19 alkalommal másztam fel

Lili halagol

Ábel: Az "ich" teljesen kikopott, helyette van "abigyé", "géja". A mászással olyannyira jól boldogulok, hogy már a szobanövényeket is óvni kell tőlem, mert a földön lévőeket szívem szerint megtépném, illetve a földet megkóstolnám, amit persze nem engednek a szívtelenek. És akkor is kikaptam, amikor Füge itatójába álltam bele tenyérrel, hogy aztán jól lenyaljam a maradék vizecskét, amit ő már nem tudott meginni. Micsoda család....

 Szemlélem a nővéreméket..."micsoda két dilinyós..."