május 25.

Tegnap vásárolni voltam Anyával. Ez nem rendkívüli. Viszont az, hogy gyermek nap alkalmából engedte, hogy válasszak valamit, az igen. Szegénykém, micsoda hiedelmei vannak....hogy játékot a kétévesnek. Először a játékok közé tolta a bevásárló kocsit, ahol választottam is egy winipooht. Aztán lecseréltem a medvét. A kozmetikai osztályon ugyanis elhaladtunk a smink cuccok előtt. Na, ott kezdődött a balhé. Először a körömlakkokat nem akarta nekem kinyitni, aztán a szemhéj festékeket nem kenhettem ki. Végül a vörös rúzs, amit választottam, 3850 ft- ért, nem tetszett neki. Próbált halványabb színek felé terelni, szerintem csak az ár miatt aggódott. Végül engedélyezett egy halvány rózsaszín áttetsző szájfényt, amit azonnal fel is kentem, illetve amit a vásárlás végéig folyamatosan kentem. Szájra, állra, orr tőbe, fogakra. Végül csak elértem, amit akartam. Rúzst életem második gyermek napjára. Jövőre szerintem egy tű sarkút kérek. "Van abból a kígyó bőr szandiból 24- es méretben kérem?"
A beszédem elképeszti őket, Anya tegnap annyira nevetett, hogy azt mondja, a tesót féltette a nagy rázkódástól, meg az oxigén hiánytól ,amit mindössze ennyi váltott ki: "mouse popod"= kopog az egér.
Fenyegetnek a fognyűvő manóval, ha valaki látta már, jelentkezzen, nem hiszem, hogy elviszi az összes fogam, minek kéne neki annyi fog. A bilizés is az agyamra megy, bár néha magamtól szólok, hogy ráülnék, erre viharos örömmel dobnak el mindent és száguldanak a bilivel felém. Tényleg nem tiszták...
Fotóm nincs, majd a hétvégén hátha készít valaki egy- egy új fotót rólam.

május 1.

Nagyon ideges, mert eltűnt a bejegyzés, éppen befejezte, és huss. Van ilyen, Anya.
Szóval még egyszer: két éves lettem. Erre mit kapok ajándékba? Egy testvért. Azt állítják, hogy Anya lenyelt egy babát, és majd ősszel megszületik valaki, aki az én testvérem lesz. Akinek én leszek a nagy és okos nővére. Azt már megszoktam, hogy a Nagyi a telefonban ül, Pali papa meg a laptopban lakik, de ez a has-gyerek dolog azért mégiscsak meredek! Persze kaptam értelmes ajándékokat is, tortát, építőset, kirakósat, folyton a kézügyességemet, meg a logikámat kell fejleszteni...soha egy kard, vagy egy takonylabda. Mintha egyébként debil volnék. A négy napban vonatoztunk, kirándultunk, orrot fújtunk (újabb meghűlés, ezúttal a köbön, mert Anya és Apa is krákog.). A bilizéssel zaklatnak, Anya szerint egy tahiti utazást pisilek el lassan. Hogy érti ezt?

A fotón a Sás- tói kilátó toronyban (egyedül másztam meg oda- vissza az első szintet!), és a tortámmal.