január 30.

A facebookra feltöltött meztelen fotómat levette az oldal működtetője, mert sértette a szabályzatot. Igazuk van, nem is értem, Anya mit képzelt. Azért jó érzés, hogy csak két napon át volt látható a világ számára a popóm, így 21 hónaposan azért már mégiscsak....
Minden ok vele, kiderült, lesz Farsang a Csanában, Anya a haját tépi, azt mondja, már csak az hiányzik, hogy jelmezt kelljen varrni éjjelente. Szóval ha bárkinek van könnyen elkészíthető, innovatív, kreatív ötlete, várjuk!

Ja, és ide azért be merem csatolni az illetékes nudista fotót.

január 23.

Nos kérem, "hová put it?", "hozzad a horsat", "more ajma" és a többi. Aki nem értené: hová tegyem?, hozzad a lovat (dupló állatfigura, nem fogott Anya lótenyésztésbe...) még almát.
A hadoválásom oly mértékű, hogy nehéz követni, különösen, hogy két nyelve nyomom a halandzsát...
Ja, meggyógyultam talán, hála az újabb üveg augmentin szirupnak. A kezem foltossá, majd kiütésessé válásával indult, volt láz, hányás, hasmenés, majd zárul a szűnni nem akaró köhögéssel. Közel két héten át nem aludtunk, éjjel vagy a vakarózásra, vagy a köhögésre ébredtem, kinyílt a szemem és nem tudtam vissza aludni. Szenderegtem a kanapén, kiabáltam anyáék között, hogy "jékup" (értsd: Wake up!, azaz ébresztő!) Anya általában kiborult, nem vette a lapot, és még a tévét sem kapcsolta be mondjuk 3 órakor a sötétben. Vajon van 3 kor Minimax?
Szóval most már jobban vagyok, bár a tenyerem lefoszlott, és még ma is kenegetik. Az én kis mókás életem azért így is remek dolog, tegnap például kutyaszán húzó versenyen voltunk.... Mennyi "fakas"-t láttam! Anya szerint csak kutyák voltak, de teljesen úgy festettek, mint a Piroska és a farkasban az ordas. Egyet- kettőt meg is simogattam, és tényleg nem nyeltek le.

január 4.

El vagyok maradva. Számtalan remek móka, vendégek, randalír, újabb ajándékok, hol is folytassam a karácsonyi szilveszteri beszámolót?
Szilveszter előestéjén Nagyiékkal elutaztam Egerszalókra, ahol Papáék baráti társaságával, meg Anyával töltöttem másfél napot. Pénteken az alvás hiány következtében oly mértékben váltam kezelhetetlenné, hogy többször bevágott Anya a szobába, egyedül, hogy gondolkozzak. Kiengedett, gondolkoztam, arra jutottam,  legjobb a hisztit folytatni. Újra bezárt, megint kiengedett, ismét a földön hemperegtem. Este kilenckor ágyba kerültem, de ott tizenegyig folytatódott a forgolódás, sírás, veszekedés, fenyegetőzés, szitkok és egyéb kellemetlen akciók sora. Másnapra viszont úgy kipihentem magam, hogy egész nap barátságos, mosolygós hangulatban olvastam, kártyáztam, Fügével bohóckodtam. Egyszer így, másszor úgy.
Vasárnap és hétfő este is vendégeink voltak: Ancsáék Belgiumból, és Tímárék Milánóból (micsoda nemzetközi kapcsolatok!), kaptam fürdő kacsát, elettem Tímár elől a tojásos szendvicset, egyszóval jól mulattam megint. Anya azt mondja, ezzel vége, jönnek a szürke hétköznapok, bölcsi, itthoni kóválygás, unalom. Remélem csak viccel...

Fotó: A borospince felé Papával