november 24.

Hetek már megint. nincs mentsége. Már tanulom az ábécét, egy- két év, és magam írom a blogot.
Semmi különös nem történt, nyomom a csanát, a szöveget, feszítem a határokat, anya idegeit. Sokat beszélek, értelmeseket is, bár még mindig a zagyvaságoké a főszerep (ezt anya mondja, én pontosan tudom, mit beszélek, az ő hibájuk, hogy nem értik...). Tegnap előtt este belázasodtam, egész rosszul voltam, bár a televízió sokat segített. Ha 39 fok kell az egész napi minimaxhoz, hát megoldom! Ma reggelre már nincs csak kicsi hőemelkedés, szóval nem tudni mi volt ez. Azért a doktornéni eljött, megnézett. A fekete kabátjában csak későn ismertem fel, és még mosolyogtam is rá. Aztán persze bevillant! Ez az a nő, csak mimikri!!! Feketében a fehér köpeny helyett! Micsoda egy álca, így megtéveszteni a gyerekeket! Jól megfogdosott, belenézett torkomba, fülembe, de semmi. Szerencsére.
Most éppen rajzolok, Fügének intézem a telefonjait (a füléhez tartom a számológépet perceken át, és ordítom az arcába: HALLÓ!. De ez a dinka nem veszi a lapot, meg sem szólal, bámulja a kertben verekedő verebeket. Szoktam anyának segíteni dolgozni, gépelek, jegyzetelek, sőt néha porszívózom is. micsoda sors? Gyerekmunka...

Szombaton Halász Judit koncert. ha olyasmi, mint a cirkusz, örömmel várom.
A fotó: a hajam elképesztő mértékben nő.

november 12.

Cirkuszban voltunk. Kínai artisták, mutatványosok, elképesztő maskarák,és még hihetetlenebb attrakciók. Volt egy 40kg- os férfi, aki például 13 egymásra tetejére állított széken mászott a magasba, vagy a 9 nő, akik egymás nyakában állva, ülve bicikliztek, egyetlen bicajon. A kormányon állást szerintem ki is fogom próbálni még a héten, és a kalappal (esetemben sapkával) való dobálózás is remek ötleteket adott. Állatok nem voltak, s ennek azért örült Anya, mert az első sorban ültünk, s igazán nem tetszett volna neki, ha egy majom, vagy egy oroszlán mondjuk sztrájkot szavaz és az ő ölében dobbant ki az épületből. Mondjuk egy macska beszökött még a show kezdése előtt, nem lehetett tudni, hogy kirúgott cirkuszi szereplő, vagy beszabadult utcasarki kandúr, aki az idomított galambhúsra ácsingózott.
A produkció utolsó 10 percét sajnos már csukott szemmel figyeltem, a sok szín, meg mozgás elnyomott, nagyi ölében jót szundítottam.
Az egész nap remek volt, de a tetőpont mégiscsak a Petivel való kukoricázás.... (videó)

november 9.

Rohamosan, mondhatni exponenciálisan növekszik a szókincsem angolul és magyarul is.
Sok dolgot már idegenek is megértenek, szóval biztosan haladok az emberi elme egyik fő funkciójának, a beszéd elsajátítása felé. Biliztetem a babámat, s én is ráülök pár pillanatra néha, de eredmény eddig nem volt, szerencsére Anya nem erőlteti, és annak is nagyon örül, ha egyáltalán a bili közelében téblábolok.
Itthon néha unom magam, a négyszáz féle játék sem köt már le mindig, szeretek gyerekek között lenni. Hétvégén cirkuszba megyünk Anyával, meg Nagyival, nem tudom még mi az, de gondolom jó mulatság lesz.
A videón: telefonálok (a számológéppel), ügyet intézek, s telefonálás közben jegyzetelek, nehogy valami fontos megbízás, vagy határidő kimenjen a fejemből. Tömérdek munka!!!

november 2.

érintettek kérésére az egész bejegyzés törölve... :(