november 27.

A kúszás annyira remekül megy, hogy lassan semmi nem gátol meg abban, hogy oda menjek, ahová csak akarok. Mondjuk Anyáék állandóan mindenféle akadályokkal, (pl. dohányzó asztal, óriási párnák) próbálják az utamat állni, mert nem akarják, hogy mondjuk Füge ágyában pihenjek le, vagy a konyha padlóján szenderedjek el.
Tegnap este végre megsimogattam Fügét, nagyon élvezte, különösen, amikor a szemét karmoltam, illetve amikor a fülét próbáltam a számba húzni. Érdekes tapintása van minden esetre.
Ma megint levágták a hajam, bár most fodrászhoz vittek, ami mégis csak kellemesebb élmény, mint egy hirtelen lecsattintott, vízbe hulló tincs látványa. Tóni bácsi óvatosan körbenyírta a hajam, miközben Nagyi ölében ülve a spektrumon az oroszlán fókák megmentését néztem ámulattal. Persze, mivel Anya sosem enged tévézni. A holnapi kiállítás elmarad, mert Apának ma hirtelen dolga lett, és ha a vasárnapot meg szórakozással töltené, akkor esetleg az iskolában akadna gondja. Bár nem tudom pontosan mit hagyok ki, azért remélem bepótoljuk még.

A két fotó: Hajnyírás előtti, és hajnyírás közben készített kép.

november 25.

A napokban elég sok változás történt, pozitív. Kúszok. Ez azért kiváló, mert végre nem csak úgy érhetem el a játékaimat (illetve egyéb áhított tárgyat), hogy megrántom az alatta elterülő textilt, hanem egyszerűen odakúszok. Elkezdtem az ütögetős játékot is, amit szintén nagyon élvezek, hiszen olyan hangokat tudok kiadni két tárgy viharos összecsapkodásával, amitől Anya már kezd kiborulni. Ráadásul a szókincsem is merőben megváltozott, gyágyágyégyö, illetve dédádédödá szavakat használom minden körülmények között.
Nagyinál imádok a gyógyszer átvevőben "irodázni", illetve ha valahol egy klaviatúra közelébe kerülök, azonnali és olthatatlan vágyat érzek az adatrögzítésre. (Lásd kisvideó) Kérem ezúttal a gyermekvédelmiseket, hogy ne bántsák Apáékat, mert nem kényszerből ülök le dolgozni, tehát nem gyermek munkáról van szó!
Fogam továbbra sincs még, ellenben a nyálam annyira folyik, hogy tegnap a bundazsákom derekáig szivárgott le a nyálcsík.
Anya azt mondja, holnap fodrász. No jó, hiszen szerdán megyek útlevelet csináltatni (hogy tudjak a Mamiékhoz utazni áprilisban!), mégsem nézhetek ki akárhogy életem első fényképes dokumentumában. Este meglátogatnak Apa tesójáék, vasárnapra pedig valami kiállítást ígértek a Szépművészetiben. Szóval lesz program.

november 19.

Szeparációs szorongok. Anya legalábbis ezt gondolja, hiszen nehezen alszom el esténként, üvölteni kezdek, ha a járókában hagy, és Ő eltűnik a horizontról. Azt mondja, majd elmúlik, pár hónap. Nekem nincs vele gondom, inkább neki.
A mászás még nem megy, kúszni már csak- csak. Ha el szeretnék érni valamilyen játékot, tárgyat, vagy meghúzom az alatta lévő textilt (terítő, lepedő, stb.) vagy ordítok, hogy adják a kezembe. Nagyi szerint nem is biztos, hogy fogok mászni, mivel sem Kepu, sem Anya nem mászott. Ültek, aztán felálltak és odébb mentek.
Napjaim továbbra is békésen telnek, ha tehetjük sétálni megyünk délelőtt, délután pedig az alvás után sokat játszom a hempöriben, vagy ölben, esetleg a szőnyegen, vagy az íróasztalnál. Kiválóan kezelem a számítógépet, a számológépet, és a telefonokat. Az angyal hamarosan érkezik, Anya üzeni neki, hogy hangosan zenélő, csipogó műanyag őrületet ne tegyen a fánk alá, inkább mesekönyvet, hangoskönyvet (angolul esetleg) hozzon.
A melléklet fotó a sütőtökkel való viszonyomat ábrázolja.

november 15.

Mint a makk!
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy gondolt rám, izgult értem. A doktor bácsi szerint semmi bajom, hall ugyan ő is kis zörgést, de az ékágé nem mutat semmi veszedelmeset, így még csak kontrollra sem kell visszamennem. Anya már másfél napja alig evett, így igazán jó, hogy vége, készítettünk is nagy adag pennét!
Már kiválóan gurulok, gyakorlatilag bárhová eljutok ezzel a mozgás formával.
Anya megint hajnyírással fenyeget, pedig alig múlt egy hónapja, hogy megfosztottak egyetlen ékességemtől. Lehet Kepu drótszőrű foxihaját örököltem?
Fotót most nem tudok csatolni, kérem mindenki szíves türelmét!

november 10.

Csak egy pár fotó erejéig jelentkezem,. mert megígértem a Papának....
Ja, és Apa szerint szőrbontó tápot kellene ennem, mint Szeminek, mert annyi szöszt megeszek egy nap. Szép ötlet, nem? Mondtam már, hogy ezek nem tiszták...

november 8.

Agyamra megy Anya, már napok óta kérem, üljön le, diktálok. Most végre van egy perce, azt mondja. Sok dolog nem történt az elmúlt napokban, bár azért megemlítenék ezt-azt.
Péntek este megint Nagyiéknál aludtam, de most Anyáék is ott voltak. Meglátogatott Szilvi, és Erzsi, nagyon vicceseket mutattak. Szilvi megtanított gurgulázni a nyálammal. Ezt azóta sem hagyom abba, kiváló szórakozás, különösen ha senki nem foglalkozik velem, és le vagyok taszítva a járókába.
A kúszás technikám már majdnem tökéletes, bár még a két oldal összhangja nem teljes, így általában inkább balraelőre és nem előreelőre haladok.
Anya szerint káromkodom, mert többször észrevette, amint "gablihap" jellegű kifejezéseket használok, csendesen, magamban, amikor valami nem sikerül, vagy beütöm kicsit a fejem, lábam.
Az angol nem állt le. Anya egyre jobban tart tőle, hogy milyen lesz, amikor megszólalok majd (értelmesen, hiszen már hónapok óta beszélek, csak senki nem ért...), vajon mennyire keverem majd a szavakat? We will see...

november 2.

Megérkezett végre Lilien! Isten hozott közöttünk kisbarátnőm.
Tegnap és ma is nagyon mozgalmas napom volt. Temetőzni voltam Anyáékkal, vittünk gyertyát, virágot Anya dédikéjére a borsodivánkai temetőbe, és meglátogattuk Aranka dédit is a gyöngyösi sírkertben. Kicsit fárasztó volt, sokat kellett pihennem, mire magamhoz tértem.
Ma Ancsával volt randink, és az Ikeában is vásárolhattam, bár kevés dolog került azokból a kosarunkba, amit én igazán szerettem volna (pl. paplan, bőrkanapé, stb.). Egyszóval izgalmas két nap volt, most gondolom újabb sivárság pár hétig.212YaíYSAYW333- ez a véleményem.