január 18.

Lilla: visszatértek az unalmas hétköznapok, oviba kell járnom, miközben Ábelt egész délelőtt Andi, a mi drága bébiszitterünk szórakoztatja, sétáltatja, mert Anya fel sem állt az utóbbi egy hétben az asztalától. Illetve felállt, addig, amíg vagy tréning gatyában edzeni rohant, vagy ha normális ruhában volt, akkor valami megbeszélésre, vagy esetleg pályaorientációravagymire, vagy a könyvtárba, hogy valami neveléstudományos balgaságot kölcsönözzön a vizsgáihoz. Az oviban már nagyon várt mindenki, elég népszerű gyerek vagyok, hiányoltak a kispajtik.

Ábel: egész héten Andival játszottam, s mondhatom sokkal klasszabb, mint Anya, mert egész délelőtt játszik velem, leül mellém a szőnyegre, énekel nekem, nem szaladgál a laptop meg a telefon között, nincsenek papírok a kezében, és egész héten egy percre sem volt ideges, még akkor sem, amikor én tizenhetedjére megnéztem egy kavicsot az árok parton, a ház előtt. Persze annak, hogy Anya folyamatosan nem ér rá, van jó oldala is: jönnek új arcok hozzánk: Anett, Anya munka társa például annyira megtetszett nekem, hogy az öléből ki sem lehetett szedni.

 Anett és Ábel: adminisztráció

 Kinga és a Visztigyerekek

 Megtaláltuk a Minis szemüvegem

Apa rendet rakott a játékaink között....(és ez csupán egyetlen láda tartalma. Összesen 7 ládánk van jelenleg)