A napokban elég sok változás történt, pozitív. Kúszok. Ez azért kiváló, mert végre nem csak úgy érhetem el a játékaimat (illetve egyéb áhított tárgyat), hogy megrántom az alatta elterülő textilt, hanem egyszerűen odakúszok. Elkezdtem az ütögetős játékot is, amit szintén nagyon élvezek, hiszen olyan hangokat tudok kiadni két tárgy viharos összecsapkodásával, amitől Anya már kezd kiborulni. Ráadásul a szókincsem is merőben megváltozott, gyágyágyégyö, illetve dédádédödá szavakat használom minden körülmények között.
Nagyinál imádok a gyógyszer átvevőben "irodázni", illetve ha valahol egy klaviatúra közelébe kerülök, azonnali és olthatatlan vágyat érzek az adatrögzítésre. (Lásd kisvideó) Kérem ezúttal a gyermekvédelmiseket, hogy ne bántsák Apáékat, mert nem kényszerből ülök le dolgozni, tehát nem gyermek munkáról van szó!
Fogam továbbra sincs még, ellenben a nyálam annyira folyik, hogy tegnap a bundazsákom derekáig szivárgott le a nyálcsík.
Anya azt mondja, holnap fodrász. No jó, hiszen szerdán megyek útlevelet csináltatni (hogy tudjak a Mamiékhoz utazni áprilisban!), mégsem nézhetek ki akárhogy életem első fényképes dokumentumában. Este meglátogatnak Apa tesójáék, vasárnapra pedig valami kiállítást ígértek a Szépművészetiben. Szóval lesz program.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése